Míg a folyamatok felmérése megmutatta, hogy hol is vagyunk most, illetve a mérőszámok, projektcélok nagyjából kijelölik, hogy hova is akarunk eljutni, addig a folyamatok fejlesztése jelenti ténylegesen az eszközt arra, hogy a kijelölt célokat el is érjük. Kérdés csak az, hogy milyenek is legyenek az új folyamatok?
Sok folyamatmodellezésre alkalmas eszköz lehetőséget biztosít arra, hogy az újonnan kialakított folyamatokat elemezzük a hatékonyság szempontjából, illetve ezen folyamatokra vonatkozóan szimulációkat futtassunk (pl. Adonis, Aris, QPR, Ultimus). Ennek feltétele természetesen a meglévő (as is) és a kifejlesztett (to be) folyamatok paraméterezése, melyek lehetővé teszik az elemzéseket. A szimulációk akár már az aktuális folyamatok működésénél rámutathatnak a problémás területekre, és így könnyebb a folyamatok javítására koncentrálni. Ráadásul a szimulációs megoldásokkal több lehetséges új folyamatmodell (to be) is elemezhető, és összehasonlítható.
A folyamatok fejlesztésénél érdemes figyelembe venni a rendelkezésre álló támogató lehetőségeket, így elsősorban az informatika adta lehetőségeket. Az informatikai eszközökkel javítható a dolgozók közötti együttműködés, az információáramlás, széles körben elérhetővé válnak ugyanazok az információk és szolgáltatások, sőt számtalan folyamat teljesen, vagy félig automatizálható, és így javítható a hatékonysága. Ha ezen lehetőségeket nem vesszük figyelembe, sokszor jelentős fejlesztési lehetőségeket szalasztunk el.
A folyamatok fejlesztésének egy kérdése, hogy vajon szükséges-e minden folyamat, minden tevékenység szervezeten belül tartása. Megfontolandó lehet bizonyos támogató folyamatok kiszervezése, hogy a szervezet az értékteremtő folyamataira tudjon koncentrálni, főleg akkor, ha ezen támogató folyamatok csak problémát jelentenek (sokszor az informatika, vagy a könyvelés kerül kiszervezésre, és ezen területeket hozzáértő profik végzik, sokszor hatékonyabban és/vagy olcsóbban). Veszély lehet ugyanakkor az értékteremtő folyamatok erősen befolyásoló, vagy stratégiai területek kiszervezése. Ha például a logisztika az alapvető versenyelőnyünk biztosítéka, akkor nehezen képzelhető el (bár épp elképzelhető) olyan helyzet, hogy ezt a területet érdemes lenne kiszervezni. De ha a kiszervezés mellett döntünk, akkor is feltétlenül szükséges az elvárások pontos formalizálása, és azok mérése.
Sokszor felmerül kérdésként, illetve folyamatfejlesztési kihívásként, hogy elérhető-e az tökéletes folyamat. Elméletben erre rámondhatjuk, hogy igen, de ekkor is hozzátesszük, hogy időlegesen, mivel a szervezeti és környezeti változásokhoz a folyamatoknak is alkalmazkodniuk kell. A gyakorlatban ez az időleges tökéletesség sem túl reális lehetőség, mivel hiába alakítjuk ki a tökéletes folyamatot, ha annak megvalósításához a szükséges feltételek hiányoznak, akkor nem fog működni (kompetenciák, elfogadottság, támogatás). Célszerűbb ezért időben megkötni a szükséges kompromisszumokat: inkább legyen egy majdnem jó folyamatunk, melyet sikeresen bevezethetünk, mint egy tökéletes folyamat, melyek képtelenség elfogadtatni a dolgozókkal. A későbbiekben mindig van lehetőség a folyamatos javításra, és tökéletességre való törekvésre.
