A kockázatfelmérés célja, hogy a megfelelő kockázatkezelési megoldásokat meg lehessen találni, melyek a következő területekre oszlanak:
- Kockázat csökkentése
- Proaktív megközelítés: A kockázatcsökkentés egyik módja a bekövetkezési valószínűség csökkentése, mely tipikusan megelőző, többnyire védelmi megközelítések által kerül megvalósításra. Éppen ezért szükséges, hogy tisztában legyünk a várható kockázatokkal, hogy fel tudjunk rá készülni. Ennek leghatásosabb módja a folyamat alapú kockázatfelmérés.
- Reaktív megközelítés: Ebben az esetben nem a kockázat bekövetkezését, hanem egy esemény hatásának mérséklését állítják a középpontba, azaz azt vizsgálják, milyen intézkedések szükségesek, ha megtörténik egy esemény. Természetesen ennek is előfeltétele, hogy a kockázatok köréről valamilyen előzetes ismeretünk legyen.
- A teljes elkerülés általában olyan megközelítés, mely során a szervezet lemond egy kockázatosnak ítélt tevékenység folytatásáról. Ez nem tekinthető a szó szoros értelmében kockázatcsökkentési megközelítésnek. Tipikusan a nagy gyakoriságú és nagy kockázatú területek esetében ez az egyetlen lehetőség, mivel a kockázatkezelési megoldásokkal együtt sem valószínű, hogy megéri folytatni az adott tevékenységet.
- Kockázat megosztása: A kockázat megosztása során a bekövetkezés által okozott károk mérséklésére törekszik. Ennek egyik logikus módja a biztosítók bevonása (amelyek saját kockázatuk csökkentése érdekében elvárják a szervezetektől a kockázatmérséklési tevékenységet), illetve a kockázatos tevékenységek kiszervezése, alvállalkozók számára történő átadása (melyek a szolgáltatási díjba ugyan beépítik a kockázatok kezelését, de esetleg nagyobb speciális szakértelemmel rendelkeznek, kiszámítható költségekkel szemben megbízhatóságot biztosítanak).
- Kockázat vállalása: A kockázatnak ezt a részét egy szervezet tudatosan vállalja. Ezt nevezzük maradékkockázatnak. Vagy azért, mert ebben az esetben nincs már mód arra, hogy a kockázatok bekövetkezését, vagy hatásuk mértékét egy szervezet hatékonyan csökkentse (pl. költség-haszon összevetés során lemond a csökkentésről), vagy pedig azért, mert a kockázatok mértéke az elviselhetőség határán belül van.
A kockázatkezelés során meghatározandó, hogy milyen megelőző lépések szükségesek a kockázat felmerülésének elkerülésére, illetve amennyiben a kockázat mégis bekövetkezik, úgy milyen ellenintézkedéseket lehet tenni a kár mérséklésére. Nyilvánvalóan a kockázatkezelés előfeltétele, hogy a kockázatok azonosításra kerüljenek.
