Korábban már sokat bejegyzés született az informatikai és működési kockázat területével kapcsolatban. Meg kell ugyanakkor emlékezni a nem informatikai területekről is, melynek sajnos az utóbbi években szomorú aktualitása van: a katasztrófák úgy tűnik, hogy mindennapossá váltak életünkben, hol cunamiról, árvízről, és az utóbbi napokban földrengésekről szólnak a hírek. A határokon átívelő katasztrófákkal, de még inkább azok kezelésével foglalkozik egy néhány nap múlva kezdődő szlovén konferencia.
Mint tudjuk, a katasztrófák nem ismernek határokat. Gondoljunk csak a Tiszai ciánszennyezésre: habáor a probléma forrása Románia volt, a szennyezést mégsem állt meg sem az ukrán, sem a magyar határon. De hasonlóképpen egy földrengés, egy erdőtűz, egy nukleáris baleset vagy egy járvány terjedését közös erővel kell megakadályozni. Ráadásul nem csak egy ország különböző hatóságainak, szerveteinek, hanem több ország szervezeteinek kell együttműködniük.
Ez persze azonnal számtalan problémát felvet: már egy országon belül is különböző szemléletmód, priorizálás, szaknyelv jellemzi a szervezeteket, mely hatványozottan jelenik meg a határokon átnyúló problémamegoldások esetében, ahol a nyelvi korlát is akadályozza a közös munkát. Ilyen helyzetekben elkerülhetetlen nem csak a szervezetek együttműködésének összehangolása, hanem figyelmet kell fordítani a támogató informatika megoldások interoperabilitására is.
A felvetett problémákat és lehetséges megoldásai lehetőségeit ez a whitepaper taglalja (elnézést kérek, ezt most a nemzetközi együttműködés miatt egy régión kívüli nemzet nyelvével, angolul írtuk).
